Szondi

Szondi Péter, Peter Szondi (Budapest, 1929. május 27.Berlin, 1971. november 9.) nemzetközi hírű magyar irodalomtudós, kritikus, műfordító.

Magyar és európai tudós
1929-ben született Budapesten, 15 éves koráig itt járt iskolába, apja Szondi Lipót, a híres sorsanalitikus. Tizenöt évesen koncentrációs táborba internálják, ahonnan kiváltják, és Svájcba emigrálhat. Az egyetemen Emil Staiger tanítványa, akitől ugyan impulzusokat kap a műfajelméleti szemlélethez, de tanárának történetietlen szemléletéhez kezdettől fogva kritikusan viszonyul. Svájci tanulmányai során a francia és a német irodalom tudósává válik. Habilitálása után először magántanár, majd ordinarius lesz a Freie Universität-en. A komparatisztikai egyetemi stúdium és a korszerű diszciplína megalapítójának tartják Németországban. 1971-ben Zürichben nyer katedrát, de azt már nem foglalja el. 42 évesen véget vet az életének, tudós pályája tehát rendkívül korán zárul le. A nyomdokában haladó tudós generáció és kritikusai is egyet értenek azonban azzal, hogy életműve mégsem torzó, hanem valóban az irodalomtudomány ma is elevenen ható nagy klasszikusai közé tartozik.

2014-ben még csak nyolcvanöt éves lenne, életkorát tekintve akár itt lehetne ma közöttünk. Élete végéig kapcsolatot tartott Kerényi Károllyal, akivel magyarul levelezett, impulzusokat vett át a fiatal Lukácstól is, noha ő maga sosem volt marxista. Kritikailag viszonyult a frankfurti iskola nagyjaihoz is, voltaképpen egyetlen iskolához sem köthető a munkássága. Nyitott volt a formalista, a strukturalista, sőt posztstrukturalista iskolák módszertanára éppúgy, s ez nála nem állt ellentmondásban azzal a kritikai irodalomtudományi állásponttal, mely az irodalomtudomány és a filozófia között oly gyakran megvont éles határon átjárást kíván létesíteni. Életműve ma is számos konferencia tárgya, diszciplínánk elevenen ható öröksége.
Szondi a szövegek tudósa, a materiális hermeneutika képviselője
Bevezetés az irodalmi hermeneutikába (1967/68-as előadás). Egy hangsúlyozottan irodalmi hermeneutika kidolgozási kísérletével Szondi szembeszáll a Martin Heidegger, majd később Hans Georg Gadamer által képviselt ontologizáló hermeneutikai műértelmezéssel. (Vitája Hilde Dominnel is.)  A deontologizálás szükségszerűségét
Szondi a következő érvekkel támasztja alá:1.  A műalkotás beágyazottsága kora kulturális közegébe. Ezért nem csak az ontologizáló hermeneutikát vonja kétségbe, hanem egyes iskolás mű immanens értelmezési gyakorlatát is. Ezek az iskolák ugyanis azt hangsúlyozzák, hogy a műalkotást kizárólag önmagukból kell megérteni, ugyanakkor azonban nem vizsgálják azokat a feltételeket, melyek ezt a megértést lehetővé teszik. Szondi ezzel szemben hangsúlyozza az irodalmi, a filológiai megértés történetiségét.2. Az irodalmi mű nyelvisége. A materiális hermeneutika kötve van a szöveghez, annak tárgyiságához, a nyelvi anyagához és művészi formájához. Az ontologizálás heideggeri kritikája mellett ezt a megállapítást szegezi szembe Szondi Dilthey-jel is, akinek ontologizáló hermeneutikájával szemben előnyben részesíti Friedrich Schleiermachert, akit egyébként kettős lelkületű teoretikusnak tart. Igenli nála a nyelvi és a történeti tények ismeretére támaszkodó megértést, és elutasítja a beleérzés nála is kísértő hermeneutikai tanát. (Hogy ti. Az olvasónak bele kellene helyezkednie az író lelkivilágába.3. Ezért tervezi Szondi később a strukturális nyelvészet bevonását az irodalmi hermeneutikába. Különösen nyilvánvaló ez a nyitás Szondi Celan-tanulmányaiban, amelyek vonatkozásában Szondi maga úgy nyilatkozott, hogy azokon érzékelhető Roman Jacobson nyelvi strukturalizmusának hatása éppúgy, mint a Jacques Derridával folytatott beszélgetések ihletése is. Celan egyik versének, az Eden-nek az értelmezése viharos polémiát váltott ki Szondi és Gadamer között. Az utóbbi ugyanis a vers csak egy általános exisztenciális boldogtalanságra utat, az eredetétől eltávolodott világ nyomorúságának hermeneutikai tapasztalatára. Gadamer tagadja a valóságra való utalás minden formáját. Ezzel szemben Szondi hangsúlyozza, hogy a vers valósága nem informatív tartalom, hanem „a valóságanyag poétikus transzpozíciója, azaz ezen valóság recipiálása, tényeinek személyes összeválogatása alkotja azt a költi nyelvet, amely a versben szemantikai struktúrává szerveződik. Mattenklott szerint Szondi – más korabeli Celan-értelmezőkkel ellentétben – felfedezi, hogy a celani modern líra nem az élmény vagy a gondolat formáját veszi fel. Személytelen, objektív beszédmódja nélkülözi a célszerűséget, a kommunikációt. Szervezőelve, Roman Jacobson terminológiáját követve metaforikus, azaz szavak, sőt szótagok konstellációján alapul, ezek egybefonódása a metaforikusság.4. Az értelmezés mindig megőriz valamit a személyességből, az individualitásból, abból a történeti hic et nunc-ból, amelynek feltételei között megszületett. Szondi szerint a „személyfölötti“, az „univerzális“ megértés gadameri igénye az irodalmi hermeneutikai tapasztalatban különösen is a világos kontúrok és a diffrenciáltság kárára lehet. Az ezzel szembeállított személyes természetesen nem azonos számára a szubjektívval, mivel a személyes szerinte sokkal inkább a saját megértés feltételeire való könyörtelen rákérdezésre késztet, a szöveg történeti ideje és helye, és a saját értelmezői pozíció helye és ideje közötti differencia meghatározására és reflektálására késztet.)5. Az értelmező mindig a szemlélő időbeli távolságából tekint a műre, hermeneutikai értelmező művészete a distancia megteremtésében áll. Ezt Szondi és Bollack Gadamer ellenében hangsúlyozza, Gadamer ama tételének kritikájaként, mely szerint a megértés az író múltbeli, és az olvasó jelenbeli időhorizontjának az összeolvadásában konstituálódna.
Germanista, teoretikus és komparatista
Az általános irodalomtudomány képviselete összekapcsolódott Szondinál a filozófiai esztétikával. A Szondi-féle komparatisztika először is kilépett a korábbi összehasonlító irodalomtudomány keretei közül, nem volt célja a nemzeti irodalmak összehasonlító vizsgálata, s mai kontextusba helyezve elméletét, nem kapcsolódik az interkulturalitás elvéhez sem. Sokkal inkább olyan irodalmi jelenségekre fókuszált, amelyek túllépnek az egyes nemzeti irodalmak problematikáján, és motívumok, stílusok, műfajok egyik irodalomból a másikba történő átvételét, kölcsönhatását vizsgálja. Kutatta „a költészet eszméi és fogalmai közötti kapcsolatot, annak történetileg és nyelvileg meghatározott, sajátlagos megjelenését“ – egészen e sajátlagosság fokozatos feloldódásáig. Korai drámaelmélete nem hagyományozott formai követelmények betartását várja el a modern drámától, hanem magát a formát is történetinek tekinti. Szondi drámaelméletének fő kérdése az, hogy hogyan lehetséges dráma egy olyan korszakban, amikor nincs dialógus, és az is kérdéses, hogy az ember léte lényege-e még az, hogy a többi ember társa. Szondi ugyanis az európai dráma genezisét a reneszánszban határozva meg abból indul ki, hogy a dráma a „közöttes-lét“, az emberek közötti vonatkozások visszaadásának műfaja. Nem mimézise ennek, hanem önmagát ábrázolja, maga az emberközi viszonylatok. Szondi drámaelmélete kísérletet tett arra, hogy közvetítsen a morfológiai és a szociológiai szemléletmód között, s ezt a közvetítést a műfajelméletben alapozza meg. Idézem a műalkotás történetiségéről vallott felfogását: „A műalkotás történetisége abban az ellentmondásban formálódik ki, mely minden egyes műalkotásban fellelhető. Ez az ellentmondás feszül az intenció és annak feltételei és megvalósítása között feszül, a történetileg hagyományozott forma és a történetileg aktuális anyag között, tehát valami elmúlt és valami jelenvaló között, melyek között a mű sohasem hiánytalanul közvetít, úgyhogy a műalkotás egyszersmind mindig a jövőbe is mutat, mintegy magában foglalja a saját utópiáját.“
Líraelmélete
A korai drámastúdiumok után egyértelműen a líra áll Szondi életművének centrumában. Hölderlin és Celan. Ebben a prioritásban Szondi Hölderlint követi a líra modern műfaj voltának tézisével. A német költő szerint ugyanis az eposz és tragédia antik műfajok, a valódi modern nyugati műfaj a líra. Ez felel meg a nyugati költészeti géniusznak, a junói józanság alaphangnemének. Szondi líraelemzéseiben összekapcsolja a filológiát az irodalomtudománnyal, Hölderlin-értelmezéseiben például hosszas szövegkritikai vizsgálódások, a változatok tanulmányozása és az interpretáció szerves egységet alkot. Celan veseit értelmezéseiben Szondi a topográfiai olvasás gyakorlatát honosítja meg: ez elsősorban azt jelenti, hogy a látás és az olvasás kettősségében formálódik a szöveg, azaz a látás és az olvasás kétértelműen zajlik a tárgyakon és magán a szövegen. Erre a kettősségre alkalmazza Szondi a „Textlandschaft“- a „szövegvidék“, szövegtájék“ elnevezést. Végezetül pedig Szondinak a romanisztikával való szoros kapcsolatában gyökerezik a processzualitás elvének konzekvens érvényesítése: Szondi szerint a modern költő – Mallarmétól Celanig – azt várja el az olvasótól, hogy azon a tájékon, amely a szöveg, előrehaladjon. Ismétlem: A líra személytelen, objektív beszédmódja nélkülözi a célszerűséget, a kommunikációt. Szervezőelve, Roman Jacobson terminológiáját követve metaforikus, azaz szavak, sőt szótagok konstellációján alapul.
Összefoglalva:
Peter Szondi nevével egy olyan magyar és európai tudós munkássága fémjelzi a műhely munkáját, amely saját korában korszerű és más iskolák felé nyitott volt, összekapcsolta szűkebb értelemben vett diszciplínáját (a germanisztikát) az összehasonlító irodalomtudomány megalapozásával, hermeneutikai alapvetése révén szöveg centrikus értelmezési gyakorlatot folytatott, mely egyaránt integrálni tudta a filológiát és az esztétika kritikai elméletét. Az a néhány év, amely során Szondi a Freie Universität Komparatisztikai Intézetét vezette, azt bizonyította, hogy személyisége és munkássága egyaránt sokkal inkább befogadó elméleti személyiség mintsem önhangsúlyozó volt: Adorno, Staiger, Jacobson és Wellek éppúgy lehetett mestere, mint amiképpen tanítványa és pártfogoltja Jauss, Derrida és Bollack.

 

Linkek:

Freie Universität Berlin
http://www.geisteswissenschaften.fu-berlin.de/we03/institut/Institutsgeschichte/index.html

Szondi College Osnabrück
http://www.peter-szondi-kolleg.uni-osnabrueck.de/index.php?n=Main.Teilnehmer